a csend váza
2025.11.29
Pilinszky János emlékezete
azt hittük, törékeny,
hogy a kabátja túl nagy rá,
hogy a teste csak véletlen hiba
a semmi szélén,
hogy a cigaretta a kezében
az egyetlen kapaszkodó
tévedtünk –
ő volt az egyetlen
teherbíró elem
nem épített díszletet,
nem húzott vakolatot a repedésekre;
csak a vázat mutatta fel,
a rozsdás vasbeton-hálót,
ami a világ húsa alatt feszül,
azt a szerkezetet,
ami nem engedi,
hogy széthulljon minden
a gravitáció alatt
a drót nem lazult meg;
belenőtt a bőrbe,
már nem lehet levágni,
a seb talán behegedt,
de a fém ott maradt belül,
az idegek között
ő nem a kiáltás volt,
hanem a visszhangtalanság,
egy szoba, ahonnan kivittek minden bútort,
hogy csak a falak
fehér, meszelt ténye maradjon
és ezen a csupasz falon
a mi árnyékunk
még mindig mozdulatlan
2025. november 27.
