a nap állása dönt,a sötét sáv a járdántorzítva követi a mozgást —reggel óriás, délben a cipőtalp alá bújik
de a csontozat fix,a gerincoszlop nem nyúlik a reflektorfénytől,a centiméterek makacs adatok,száznyolcvan körül megáll a növekedés
most épp három méter hosszú a sziluetttekintélyes méret...a feje búbja pont eléregy sárban heverő, kilapított...
szavaik meleg szellőként értek,simogatva bontottak ki minden réteget,olyan könnyű áramlattal emeltek fel,hogy észrevétlen maradt a magasság
ugyanez a lágy fuvallatsöpört ki az út szélére,mint egy porba hullott, üres burkot,amiből már mindent kiszívott a nap
a téli eső azóta a sárba vert,minden rostom tele nehéz, hideg vízzel –aki most magához...
ami volt, már kihűlt salak,érdes réteg,a lábad alatt összetörhet,de már nem formálódik
ha puha maradna,bokáig süllyednél a híg sárba,de a talaj szürke és rideg;fogás van rajta
a szilárdság előrelök,kint a szél felkapja a havat,az utca végén a kukásautótolatásjelzője sípol
(2026)
a támasz:merevebb a csemeténél,amelyet őriz,holt fa szab iránytaz élő rostjainak —vagy csak kétfélemerevség feszülegymásnaka rideg fényben
a levelek:még tartják magukat,de már csak hártya és bordázat,az erek, mint egyelhagyott városkiürült utcái
a nap nem melegít;átvilágít,kiszív,csak a maradványthagyja láthatóvá
a cserép pereme...
a felejtés csendes kopás,a múlt élei lassan elvékonyodnak,a tegnapi súly elveszti a tömegét a küszöbön
a tenyér végigcsúszik az asztalon,a lakkozott fa hideg(itt már nincs mibe kapaszkodni)az anyag zárt,az ujjak nem találnak repedést
az izmokban a feszültség kiold,a szorítás elmarad —a kézfej elnehezül
kint a sötét visszahúzódik,felszívódik, mint...
amikor a sötétsűrű, mint a kiömlött kátrány,és a szoba falaiszétporladnak a semmiben,a táguló űrbeneltűnik minden irány,a tested már nem tudjamerre esik
egyetlen láng elég,hogy legyen valami,ami nem sodródik;egy pont, amelyhez képestvisszatér a távolság fogalma
a láng visszakarcoljaa tárgyak határait,az asztal sarkaújra kiemelkedik a feketeségből,...
a fékpedál benyomása reflex, a vörös fény szétfolyik a nedves aszfalton — a megállás most ritka ajándék, a rohanás lendülete megtörik a szélvédőn
a motor alapjáratabékés morajlás, a finom remegés áthúzódik a kormányra — a gyomorban a sietség görcse kioldódik, a vállak lassan leereszkednek
a zebrán egy alak sétál át, a cipőfűzője kikötődött és...
a bójákatmás helyezte el,az út magaméretlen marad
gázolsz bele a sűrűjébe, a csalános árokba, ahol a sár lehúzza a cipőt
a nadrágszárra tapadt sárkéregbenhazaviszed az árkot
(2026)
a tartószál elvékonyodik, a szakadás hangtalan — az edény falán végigfut a repedés, a tartalom lassan kiszivárog a kőre
a forgás megáll, a lendület elfogy a tengelyből — a víz kisimul a mélyben, a felszín mostantól mozdulatlan tükör
ami sár volt, újra sár lesz, a szövet elengedi a formát — a résnyire nyitott ablakon át bejön a kerti föld szaga...
a falon a kerek tárgy diktálja a tempót,vagyis inkább mi hisszük el neki —ez a közös rángatózás tartja egyben a várost,hogy egyszerre érjünk a kapukhoz
a figyelem nélküli időhíg folyadék,szétfolyik a padlón...nyomtalanul szárad fel,még a pára is eltűnik az ablakról
de a nézésnek súlya van,a vakolat tegnapi karcama már sötét szakadék —...