Üvegtemplom

ezt a sok morzsát

​a figyelmed közpréda,fényesre kopott felület,mint a buszona zsíros kapaszkodó,amit bárki megfoghat
​a sokaság körbevesz,ez sűrű hangszigetelés,vastag, szúrós üveggyapot,eltompítja a saját,belső zörejeid
​a csendhez túl gyenge vagy,kint szemerkél az eső,az útépítésnélegy dízelgenerátormonoton hangon zakatol

(2025)

nincs többé bíróságfapadokkal –a tárgyalás a tenyeredben zajlik
a bírák ezrek,arc nélkül, név nélkül,és az ítéletfénysebességgel születik
a bűn?egy szó, amit valaha kimondtál,egy fénykép egy másik életből,egy porszemnyi vétek,amit tonnában mérnek
aztán megindul a kövezés...
a kövek makommentek,megosztások,mémek
a nevedeta fény pellengérére ...

(töredékek egy online rekviemből)

a görgetéshangtalan litánia,imádság térdelés nélkül,az ujjbegyed engedelmes reflexe
ez a kis remegés már nem döntés —csak beidegződés
amit eléd sodor a fény,az csillogó, gondosan csomagolt szirup,rímekbe rendezett édesség,ahol a szavak nem jelentenek,csak ragadnak
és te rányomsz,mert itt nincs kockázat –itt a meleg,a jól ismert félhomály,...

​i. a kijelző fénye

​a téglalap világít –hideg, kék derengés az arcokon,mint egy sterilműtőasztal fölött
​a szavak itt nem vágnak,nem ejtenek rést az időn –sík felületek csupán,amin átsiklik a szem,mint eső a kirakaton:nyom nélkül, emlékezet nélkül
​a mondat csak keret;üres, könnyű állvány,közhelyekből összecsavartideiglenes váz,ami addig áll,...

​ő a horgony,a nehéz,stabil ponta kikötőben,aki melletta hajóátvészelia vihart
de a viharelmúlt,a vízkisimult,a nőa horizontotkémleli,a nyílt vizet
​a horgonymár csakteher,akadályaz indulásban,egy darabrozsdás fémaz iszapban,amitott kell hagyni

(2025)

azt hiszed, a te leveleidérik el a napot,azt hiszed, hogy törzsea te erőd
de te csak folyondár vagy,a rostjaidban nincs tartás,csak a kapaszkodás nedvdús,zöld kényszere
rátekeredtél arra, aki állt,felvetted a formáját,a kérgét hitted a saját bőrödnek,az ő törzsét a te gerincednek
ez a csalás biológiája –magasságnak nevezni azt,...

a monitoron egy arc,talán az enyém
de a szemeitúl gyorsan pislognak,mintha ideges kódot futtatnánaka retina mögött
a szám szavakat formál,amiket sosem gondoltamegy hang, ami az enyém,de a visszhangjaegy hűtött szerverteremben lakik
valaki ellopta a gesztusaimat,és most kabátként viseli őketebben a digitális térben
már nem tudom,a tegnapi emlék...

fogták a keresztet,rózsaszínre festették,fogták a vért,és szirupot főztek,könnyű istent gyártottak,cukorba mártott eget —édeset, eladhatót
hitből termék —csomagolt kegyelem,amiből hiányzik a súly,szép zaj, ami nem kérdez,fény, ami nem melegít,színes toll-ima,amire reflexből írsz áment
ez a hit nem fáj,nem kérdez,csak szól,mint egy szűrt fényű dal,...