a fajsúly törvénye
2025.12.11
a pelyvát könnyű vinni,
a szél óvatos tenyere
felkapja a port,
a kiszáradt héjakat;
nincs bennük anyag,
csak maradék fény a felületen,
kézről kézre szállnak,
mintha senkinek sem
jelentenének terhet –
a semmi lebeg így
az ő szavaik váltópénz,
idegen ujjlenyomatok
rétege hull rajtuk,
lassú koptatás alatt
eltűnnek a vonalak,
a régi élek, a rajzolat,
gömbölyűvé idomulnak,
gurulnak csatorna fölött,
széles zsebekbe olvadnak,
mert már nincsen saját ízük
amit én mondok ólom,
ami csendben sötétlik,
mint eső előtt a felhő pereme,
nincs benne könnyűség;
ahol kimondom, ott süllyed le,
egyenesen, habozás nélkül,
beleáll a földbe,
mint egy túl korán érkező meteorit,
nem viszik tovább,
nem osztódik szét semmiben
de ez nem hiba;
ez a fajsúly törvénye:
ami nehéz, annak helye van —
mélyen, mozdulatlan
(2025)
