a fém lélegzete
2025.11.01
tizennégy óra,
a gép lüktet,
mint egy
elnémított dob
a világ
fehér falak
visszhangja,
az olvadó
és hülő
műanyag
lassú folyója
naponta
több ezerszer
ugyanaz
a csúcs –
egy holdfény
az üveg peremén
névtelen,
árnyék nélküli
tárgy
a gyártósor
csöndjében
de néha
az elmém
kimozdul
ez a darab
véna lesz
a sötétben,
lélegzet útja
egy megtört
testben
és akkor
a mozdulat
ima lesz
minden csúcs
jövőbeli sóhaj,
a gép zaja pedig
egy pillanatra
szívverés
mintha a fém
megtanulna
lélegezni
(2025)
