a fénytörés költészete
2025.12.28
i. a kijelző fénye
a téglalap világít –
hideg, kék derengés
az arcokon,
mint egy steril
műtőasztal fölött
a szavak itt nem vágnak,
nem ejtenek rést az időn –
sík felületek csupán,
amin átsiklik a szem,
mint eső a kirakaton:
nyom nélkül,
emlékezet nélkül
a mondat csak keret;
üres, könnyű állvány,
közhelyekből összecsavart
ideiglenes váz,
ami addig áll,
amíg a szem
az arcra tapad
*
ii. a filter jegyzőkönyve
az "alkotás" folyamata:
három másodperc
a bőr simítására,
a fényerő beállítása
fontosabb,
mint a hangsúly helye,
a színkorrekció
előrébb való,
mint a gondolat
a vers itt csak
kísérőszöveg
egy esztétikai tényhez,
a rímek,
mint az olcsó műanyag,
elhajlanak
a tekintet súlya alatt
nem a szót figyelik;
a pupilla tágulását mérik,
a haj dőlésszögét,
a száj vonalát,
ami úgy formálja
a tragédiát,
hogy közben
nem mozdul meg
mögötte a levegő sem
*
iii. a tranzakció
a "tetszik" gomb
nem a gondolatnak szól,
csak egy nyugta,
egy fizetőeszköz
a látványért cserébe
a követők
nem olvasók –
ők a nézőtér,
ahol a sötétben
csak az arc világít,
a vers pedig
csupán a csend
kitöltését
szolgáló zaj
a százezres tömeg
nem a mélység felé dől,
a gravitáció iránya itt
a kamera lencséje
*
iv. a művészet hiánya
a papír fehérsége
itt ismeretlen,
csak a pixelek
állandó vibrálása van
a vers nem megszületik –
meg sem történik,
csak a hiánya marad,
amit egy csinos arc
használ díszletként
az üresség
nem ijesztő,
mert jól van
megvilágítva
és a fényben
minden hiány
könnyen eladható
ajándéknak
(2025)
