a kert csöndje
2025.11.01
történeteim
súlyosak,
tintával és
utakkal íródtak
de itt,
ebben a fényben
nincs súlyuk
itt tanulok
létezni
teher nélkül,
mint idegen,
akinek
vizet kínálnak
nézem a kezeidet –
nem olyanok,
mint az enyémek
az enyémek
fegyvereket;
tollat,
könyvet,
markoltak,
a tieid
formát adnak
a csendnek,
gyökeret
az életnek
a te erőd
sosem páncél,
hanem fa:
csendben növekszik,
és egyszer csak
a tájjá válik
nem én építettem
ezt a helyet
úgy jöttem,
mint vándor,
megfáradva
a széltől
te pedig,
nem kérdeztél
semmit,
csak megmutattad,
hová ülhetek le –
és maradjak
(2025)
