a kéz öröksége
2025.11.01
nem beszéltünk
soha nagy dolgokról
nagyapám
a vas nyelvén
értett,
én könyvekben
kerestem
a jelentést
két csend futott
egymás mellett,
sosem ért össze
tegnap, miközben
egy játékot
javítottam,
láttam,
ahogy a kezem
megszorít
egy csavart
egy pillanatra
nem az enyém volt,
hanem az övé:
a csukló szöge,
a türelem
lassú íve
nem szavakat
hagyott rám,
hanem a tartást,
a tekintet irányát,
az ajkak
összeszorított
vonalát –
a csend
szövedékét
nem kellett
kimondani semmit –
az örökség
mozdulatról
mozdulatra szállt
s én folytatom
a kezét,
mintha belőlem
nőne tovább
egy időtlen
mozdulat íve
(2025)
