a küszöb
2025.11.01
a kulcs az ajtó
másik oldalán –
egy tenyérnyi távolság,
mégis szakadék,
mint két csillag között
hallottuk a zár
végső, fémes szavát,
és most kint állunk –
két menekült
abból az életből,
nemrég még a miénk volt
az utca csendes,
a szomszédok fénye kihunyt,
úgy nézzük a házat,
mintha már másé lenne
rád nézek – nem szólsz
talán ugyanarra gondolunk:
hányszor zártuk ki magunkat
szavakból, pillanatokból,
egyetlen érintésből?
nem számít, ki volt a hibás;
itt vagyunk, ezen a kövön –
az egyetlen otthonunk
most ez a
hideg négyszög
és egy pillanatra,
a fény
szürke peremén,
elmosolyodsz
(2025)
