a tükör fonákja
2025.12.27
már nem a történés számít,
csak az a finom por,
amit utólag rásimítanak a csendre,
mintha a némaság tehetne
a repedés irányáról
most azt mondják,
ha a tükörkép torz,
az üveg vétkezett –
nem hajlott elég alázattal
a sóhajok lopott formájához
valaki kilép a keretből,
és nem véletlenül,
de a kimondott ítélet
már a keret anyagát marja –
túl merev volt, vagy épp
túl rugalmas,
és már a puszta körvonalad
is vádló jelöléssé válik
te vagy a part,
amelyet azzal vádoltak,
hogy nem tanulta meg
a dagály ritmusát,
hogy a talaj, melyet kínáltál,
túl halkan volt állandó
ahhoz, hogy együtt inogjon
a vágy változó tengelyével
mozdulatlanság-bűn –
aki marad, az a hibás,
mert jelenléte
túl tisztán őrzi az alakot,
amelyből valaki elszakadt,
mint fénykép
a régi album ragasztójából
így lesz a ház
a vád eszköze –
falai csak álltak,
tartották saját szilárdságukat,
és nem omlottak porrá
egy idegen szél
szeszélyes tanúságtételére
(2025)
