a vízjel
2025.11.24
a szöveg vádirat a tükrök ellen,
fekete betűkkel írod le,
hogyan marja szét a felszín
a belső rendet,
óvsz az önimádattól,
a kifelé élés olcsó mámorától
de a betűket nem hagyod árván,
minden gondolat mellé
odacsempészed a saját arcod –
lágy fény, simított kontúr,
a megkomponált hitelesség
azt hiszed, ez illusztráció,
pedig csak árukapcsolás,
a bölcsesség a csomagolópapír,
a lényeg benne
mindig ugyanaz az arc
„vigyázzatok azokkal,
akik csak magukat látják” — írod,
miközben a te pillantásod
minden sor fölött ott lebeg,
mint egy halvány,
de soha ki nem mosódó vízjel
nem a tanítás beszél belőle,
csak a szokás,
hogy minden mondatnak
a te arcod legyen a kerete
(2025)
