belakott tér
2026.01.02
az elején még
vendégek voltunk
a saját időnkben —
a kanapén nem volt süppedés,
a szőnyeg rojtjai
párhuzamosan álltak,
a kicsomagolt bútoroknak
még fólia-szaga volt
később a sarkokban
pókhálók gyűltek,
a csend megromlott,
mint a kint hagyott étel —
a ki nem mondott szavak
fanyar íze
ott keringett a szánkban
két kis élet
törte ránk az ajtót,
a visításuk
szétverte a rendet —
a kisautó fémkereke
felszántotta a lakkot
a parkettán,
a falon a zsírkréta
ragadós tapintású nyoma
lett az új térkép
a vibrálásból
tompa melegség lett,
a mosolyod egy mély,
ismerős gyűrődés
a szád szélén,
mint egy könyvlap sarka,
amit a kedvenc résznél
hajtottak be
(2026)
