csend
2025.10.30
magammal hoztam
a város zaját –
a város zaját –
fémcsikorgást,
idegen hangokat,
a névtelen teherként
bőröm alá tapadt
elektromos zúgást
itt a víz
lassan mozog,
mint egy gondolat,
amely nem siet
a végére érni,
kimossa szememből
az aszfalt emlékét,
a levelek susogása marad
az egyetlen válasz
az egyetlen válasz
ez a csend
nem üresség –
sűrű, szinte
érinthető
tele víz és föld
lüktetésével,
egy hang, oly régi,
hogy hallgatva
felejted el
évek óta először
nem keresem
a képmásom
a felszínen
hagyom,
hogy körvonalam
feloldódjon a vizen,
és egy kis időre
a táj egy darabja legyek
(2024)
