egy adag létezés
2025.11.01
van egy szomjúság,
mit nem olt el víz,
egy éhség,
mit nem csillapít kenyér
nemrég született –
a kék fény alatt,
egy képernyőé,
mely mindent ígér
és semmit sem ad
felkínálsz egy képet,
egy darabot magadból,
és vársz
tenyered izzad
a hideg üvegen,
minden percben
ellenőrzöd –
a képernyő,
a néma díler,
figyel téged
aztán megjön –
egy apró piros jel,
egy szám,
digitális morfincsepp,
egyenesen
a magányod vénájába
egy pillanatra
létezel –
láttak
aztán újra a csend –
a szomjúság visszatér,
nagyobban
az új drog –
állni ott,
kinyújtott kézzel,
koldulva visszhangját
saját létezésednek
(2025)
