elveszett vonatok
2025.10.31
làmpafény
a sínek felett,
a párás levegőbe
ragadt idő
hang a
hangszóróból –
óhéber ima
szemben
tekinteted
egy pillanatra,
nem te,
én egy másik
testben
a vállakon teher,
várakozás;
mindenhol
ugyanaz
véletlenül
találkozott
két csend
zajjal
és sietséggel
erkezik
egy szerelvény
ajtók nyílnak,
mint éhes szájak
elnyelt a tömeg,
emlékké lettél,
mielőtt még
létezhettél
hátramaradtam
az üres peronon,
a sötétben
elveszett fényekkel
talán ennyi
az élet:
elveszett vonatok,
és mi, akik
mindig várunk
(2025)
