falanszter-délután
2025.11.27
a délutáni buszok
lassan kúsznak át
a városon,
mint fáradt bogarak
egy repedt térképen –
cipelik a csendet,
az ablaküvegre fagyott
sóhajokat
a kávém kihűl,
mellettem
az üres szék –
egy el nem olvasott élet
kiáltványát őrzi
minden utcasarok
egy elfelejtett ígéret
csontváza,
a fények
folyékony közönyt
csöpögtetnek az aszfaltra
valahol,
egy eltévedt emlék
ajtót keres ebben a
falanszter-délutánban
a kezemben tartom
ennek a napnak a súlyát:
egy hideg, sima kavicsot,
amit a feledés folyója
még nem mosott el
(2025)
