felejtés
2026.01.25
a felejtés csendes kopás,
a múlt élei
lassan elvékonyodnak,
a tegnapi súly
elveszti a tömegét
a küszöbön
a tenyér végigcsúszik
az asztalon,
a lakkozott fa hideg
(itt már
nincs mibe kapaszkodni)
az anyag zárt,
az ujjak
nem találnak repedést
az izmokban
a feszültség kiold,
a szorítás elmarad —
a kézfej elnehezül
kint a sötét visszahúzódik,
felszívódik,
mint egy véraláfutás...
a fény élesedik az ablakban,
a reggel sterilre mossa
a konyhát
(2026)
