gyöngy
2025.12.08
azt hiszik,
a kagyló választja,
dísznek növeszti
a tenger csöndjében
pedig a kezdet egy repedés –
egy éles kőszilánk,
vagy egy parazita fúródik
a puha test mélyére
a kagyló nem alkot,
csak védekezik
a vers a gyöngyház-váladék –
a mozdulatlan kényszer,
amellyel a test
bevonja a sebet,
réteget rétegre,
nem a szépségért,
csak hogy ne vágjon tovább
a fájdalom kapszulába dermed,
hideg, sima sírkövet kap
önnön anyagodból,
a lényed közepén
és itt az új teher:
ami belül védelem volt,
kívülről már vonzerő
a kagyló hordozza
saját fényes daganatát,
és a kés, amely feltöri,
nem a sérülést keresi,
hanem a gyöngyöt
a vers az, amiért
végül kinyitnak
(2025)
