hangszer
2026.01.22
(Weöres Sándor emlékezete)
úgy szedte szét a mondatokat,
mint kíváncsi gyerek
a mechanikus órát,
hogy a fogaskerekek között
megtalálja a tiszta ritmust
neki a nyelv
nem munkaeszköz volt,
hanem a testének folytatása,
üres nádszálként
állt a huzatban,
hogy a rajta átfúvó levegő
zenévé sűrűsödjön
könnyedén vette fel
mások arcát,
úgy cserélte a lelkeket
és a sorsokat,
mint ahogy a beeső napfény
színt vált a prizmán
a csend most harminchét éves,
kint az eresz alatt
egy veréb ugrál a bádogon,
a karma éles, fémes zajt csap
2026. január 22.
