hazaút
2026.01.04
a köd sűrű massza az úton,
a fényszóró kúpja
éleset vág bele —
a pára megremeg a csóvában...
aztán visszazárul mögöttünk
a kormánykerék hideg,
az ujjbegyek
fehérek a szorítástól —
a félelem a bőrbe költözött,
a kéz magától tartja a sávot
a rádióban egy női hang
időjárást jelent...
esőt ígér északra —
a mondat halkan recsegve
végigér az üres utasülésen
a hazaút rövidebbnek tűnik –
a kilométerek
elfogynak a fejben...
vagy csak az idő csúszott meg?
a láb tudja a pedál állását,
a szem mintha csukva lenne
(2026)
