kávé
2026.01.11
a kerámia még
égeti a tenyeret,
a forróság
átüt a mázon —
ez a tűz
csak kölcsönbe van,
a bőröd mohón
issza be a meleget
a gőz ritkuló oszlopban
száll fel a lámpa felé,
a pára táncol a fényben —
a szoba lassan visszakéri,
ami az övé,
a levegő magába olvasztja
a különbséget
a konyhapulton
egy ottfelejtett kanálon
megcsillan a nap —
a hűtő motorja kattan egyet,
aztán újra elindul
a monoton zúgás
a korty már langyos,
az íze tompa és ismerős —
nem harcolsz
a folyamat ellen,
a lenyelés
csendes bólintás
a valóságra
(2026)
