kék szövet
2025.11.28
a szavad kenyér,
a csendünk kő,
és ez a kék,
mint tó fenekén
mozdulatlan fény —
közös szövetünk
nem a szín,
amit a piac csodál,
nem egy ablak a világra:
ez a fal,
az együtt épített szoba,
kettőnk lélegzete
az a súlyos szövet,
ami mindkettőnket tart
amikor szemedbe nézek,
nem arcomat keresem,
nem a tükörképet
nem magamat látom,
nem is téged
szemünk kékjében
valami régi fény —
mint elfeledett hajnal,
amit mindketten ismerünk
egy harmadik
dolog emlékezete —
a csendes,
közös haza,
ami előbb volt,
mint te és én
(2025)
