két hajó
2025.11.01
a dél lassan
ereszkedik,
mint aranypor
a levegőben
a hangotok
kismadarak
a csend kertjében
kezemet nézem
az asztalon –
idő barnította bőr
te, kisfiam,
felemeled arcod,
szemed két
kék ásvány
nem a szín az,
ami kérdez,
hanem a mélye,
s a válasz
nem bennem van
te pedig,
kislányom,
kockákból
tornyot emelsz
egész világgal,
odaadással
kicsi hátadban
súlyt látok,
amit már
egyedül is
tudsz tartani
én csak ülök
némán,
szikár
fényoszlopként
két hajónak,
melyek
már elindultak
(2025)
