kísértetnyár
2025.10.31
az október ma
nyári álarcot visel
a nap – egy öreg színész –
felidézi a meleget,
ami már nem az övé –
szép hazugság,
arany fénnyel elmesélve
a város összezavarodik,
emberek kabát nélkül,
egy sárga levél
a zsúfolt kávézó asztalán
de az árnyak hosszúak –
leleplezik az ősz titkát
érzem a meleget a bőrömön,
nem tesz boldoggá – fáraszt
egy múlt láz emléke ez,
egy visszatérő kísértet,
akit már eltemettem
hamarosan esteledik,
az igazság visszatér:
az ősz becsületes hidege
jobban szeretem az ő nyelvét –
a szikárat, a bizonyosat
kísértetnyár volt –
egy félbehagyott mondat
egy őszbe zuhanó történet
margóján
(2025)
