kőösvény
2025.11.22
a termőréteg vékony volt,
az a puha, sötét föld,
amibe a reményeket ültettem,
mint színes, idegen növényeket
ez esők lassan elhordták,
észre sem vettem,
mikor mosódott le a felszínről
az utolsó marék humusz is,
a gyökerek a levegőben lógnak,
majd elszáradnak a szélben
már csak az alapkőzet látszik,
a puszta, szürke mészkő –
nincs rajta repedés,
amiben megkapaszkodhatna
bármilyen lágy hajtás
ez a kő nem terem többé,
nem táplál semmit,
ami csak díszként nőne
de legalább nem is hazudja azt,
hogy valaha is
bármi máshoz értett,
mint ahhoz,
hogy elbírja a lépteket,
hogy irányt adjon a súlynak,
és hideg, csontos felszínén
lassan kirajzolódjon
a járásból egy út
(2025)
