másik valóság
2025.12.15
a monitoron egy arc,
talán az enyém
de a szemei
túl gyorsan pislognak,
mintha ideges kódot futtatnának
a retina mögött
a szám szavakat formál,
amiket sosem gondoltam
egy hang, ami az enyém,
de a visszhangja
egy hűtött szerverteremben lakik
valaki ellopta a gesztusaimat,
és most kabátként viseli őket
ebben a digitális térben
már nem tudom,
a tegnapi emlék
(a nevetésed a konyhában),
vagy a felvétel, ahol
némán álltál az ajtóban –
melyik volt az igazság?
a bizonyíték
maga lett a hamisítvány
a valóság vékony hártya lett,
áttetsző, mint a rovar szárnya –
bármelyik pillanatban
átszakadhat
mindenki
egy lehetséges áruló,
a saját arcának
börtönében
várjuk a pillanatot,
amikor a tükörképünk
végleg hátat fordít nekünk,
és a csend,
ami utána marad
lesz az egyetlen
lélegző másolat
(2025)
