neutroncsillag
2025.10.31
egykor csillag voltam –
tág, forró test,
az ideológia
most ez vagyok –
ami voltam
már nem ragyogok –
a hazugságok
és ezen
tele gázokkal,
ígéretekkel, zajjal –
a fényem hazudott,
mégis hittem neki
aztán az összeomlás –
a belső tűz
önmagába harapott,
a tér, a levegő,
a vágy –
mind összeroppant
a súly alatt
az ideológia
kővé lett,
a kőből sűrűség,
a sűrűségből
hallgatás
most ez vagyok –
neutroncsillag
ami voltam
ökölnyivé
zsugorodott,
egy szív,
amelyet már
nem ér el
a fény
már nem ragyogok –
de minden grammom
az igazság terhe
a hazugságok
rég elégtek,
amit megtartottam,
most hallgat bennem
és ezen
a csend-anyagon
semmi fölösleges
nem hatol át többé
(2025)
