őrizlek
2025.11.07
aludj csak,
majd én vigyázok,
ne hidd, hogy nem
vagyok veled
távoli partok
csendjén át is
hallom
lélegzetedet
testemből kilépve
szárnyaltam feléd,
s ott vagyok
hogy védjelek
évek koptatta karjaim
erősek még...
szőnék szavakból
párnát fejed alá,
hangokból lágy,
puha takarót
néznélek csak,
amíg alszol —
tisztán, mint a koldus,
kinek csak ez jutott
zokognék, ágyad
szélére borulva,
mindent bánva,
mit lehet
tudom, hogy már
nincs bocsánat,
bánat-felhő
eltemet
de álmod tükrén
fény leszek neked...
(2006)
