papírhajó
2025.10.30
veszel egy kis csendet,
egy csepp vért,
vízre bocsátod,
az egyetlen rakományt viszi,
és aztán semmi –
ahol a költészet kezdődik,
nézed ezt a csendet
vajon a csodálat némasága
összegyúrod egy szóval,
amit az utcán találtál
alkotsz valamit,
kicsit és törékenyt –
egy papírhajót
egy ismeretlen óceánra
vízre bocsátod,
és nézed, ahogy távolodik –
egy fehér pont,
mely a hullámokkal küzd
az egyetlen rakományt viszi,
amid valaha volt:
a szíved lenyomatát
és aztán semmi –
a zaj megszűnik,
a hangok, az ítéletek
a kommentek elhalnak
ahol a költészet kezdődik,
a világ hátra lép,
és a hallgatás birodalma
terjed körülötte
nézed ezt a csendet
és tűnődsz:
vajon a csodálat némasága
szülte-e –
vagy csak az idő közönye,
mely látta már
ezernyi hajó
csendbe merülését?
(2024)
