pásztor-emlékezet
2025.12.23
az éjszaka öreg volt,
kőből való megszokás,
a dombok csendje –
az egyetlen
igazi otthonunk
az időt
csillagokkal mértük,
és az állatok
hideg lélegzetével
aztán a fény...
nem olyan, mint a nap –
idegen, éles fény,
mely kettévágta az eget
és a hang –
egy zaj, nem zene,
egy parancs egy nyelven,
amit nem ismertünk
nagy szavakról beszéltek:
„király”, „megváltó” –
városi szavak,
nem nekünk és a földnek
elindultunk,
nem hitből –
csak hogy
elhallgasson a zaj
megtaláltuk a helyet –
szalma és születés szag,
és láttuk a gyermeket
nem volt rajta fény,
nem volt körülötte zaj,
csak egy kicsi test,
és egy lélegzetvétel
mindez a mennyei pánik,
mindaz a tűz az égen –
egy csendes, új lélegzetért
(Pásztor-apokrif)
(2025)
