ritmuszavar
2026.01.11
a falon a kerek tárgy
diktálja a tempót,
vagyis inkább
mi hisszük el neki —
ez a közös rángatózás
tartja egyben a várost,
hogy egyszerre
érjünk a kapukhoz
a figyelem nélküli idő
híg folyadék,
szétfolyik a padlón...
nyomtalanul szárad fel,
még a pára is
eltűnik az ablakról
de a nézésnek súlya van,
a vakolat tegnapi karca
ma már sötét szakadék —
ebben a csendben
a perc megakad,
úgy dermed meg,
mint sebzett fán a gyanta
a radiátorcsőben
a víz halkan csobog –
vagy csak a fülemben zúg?
(2026)
