scroll-poétika
2025.11.12
manapság üvegre írnak
verseket, könnyű szavakat
görgető hüvelykujjra tervezve,
színes vattacukrot;
egy pillanatnyi édesség —
aztán a semmi
ezek nem versek –
termékek
nem csendből születtek,
hanem hogy kitöltsenek
egy négyzetet a képernyőn –
egy négyzetet a képernyőn –
két reklám között
jutalmuk ezernyi
piros szív –
könnyű, gyors,
nem fáj
de a költészet
nem arra kell,
hogy ne fájjon,
az szike, amely
megtalálja a csontot
az ő árujuk:
fájdalomcsillapító
szép csomagolásban
gyorsan festik verseiket
vékony kartonfalakat,
élénk színekkel,
gyönyörködtetnek
a képernyő fényében,
tapéták —
hogy eltakarják
a fal repedéseit
mosolygó homlokzat,
mögötte üres levegő
üvegversek,
amik összetörnek,
abban a pillanatban,
ahogy elolvasod
és marad megint
a kő a falban,
csupaszon,
némán várva
egy igaz szóra,
egy megfáradtra
(2025)
