steril illeszték
2025.12.21
ez nem barátság volt,
annál szűkebb és keményebb –
együtt tartott minket
a monotonitás,
mint ideiglenes varrat
egy testen,
amely nem gyógyul,
csak működik
egymás mellett voltunk,
a katéterek végtelen,
áttetsző kígyója
csúszott az ujjaink közt,
hideg, engedelmes anyag,
amelynek mi adtuk meg
a végső formát –
mi csiszoltuk ki a végeket,
hogy fájdalom nélkül
hatolhassanak a húsba,
precíz kezek voltunk
egy névtelen test
szolgálatában
a gyár zaja közös közeg volt,
nem harsány, nem ellenséges,
inkább állandó,
mint egy belső fülzúgás,
ebben tanultunk meg hallgatni
tudtuk, mikor lett
selejt egy darab,
még mielőtt leesett volna,
láttuk egymás szemében
a műszakváltás előtti
kék árnyékot,
a fáradtság pontos árnyalatát,
amit nem tanítanak sehol
most elmegyek
leveszem a köpenyt,
mint egy ideiglenes bőrt,
amit rám húztak,
hogy bírjam a steril napokat
de a pluronic szaga
nem marad ott –
és a ti görnyedt hátatok képe
a lámpák alatti
fehér fényben
nem enged el
ez nem emlék,
ez heg,
nem fáj már,
nem is húzódik,
csak pontosan jelzi,
hol voltam egy időre
összevarrva veletek
(2025)
