szépség
2026.01.03
a máz felülete sima volt,
túl sima,
ipari csend,
érintetlen fehérség,
mintha vitrinbe szánták volna
az érintés helyett
aztán a koccanás;
egy óvatlan mozdulat
a mosogatónál —
a hang éles volt
(összerándult a gyomor,
reflexből kaptál oda)
most ott fut a vonal
hajszálvékony repedés
a peremtől lefelé...
a sötét kávé
lassan beszivárog a résbe,
és kirajzolja a sérülést,
mint egy eret a bőr alatt
most lett kész —
a tárgy megadta magát
a történetnek,
kint a szél
nekicsapja az esőt
az ablaknak,
de a bögre már
a tenyérhez idomul
(2026)
