szó a zsebben
2025.11.09
Radnóti Miklós emlékezete
a huszadik század
nagy zaja volt,
csizmák ritmusa,
parancsok visszhangja,
az utcák falat építettek
a félelemből,
a homlokzat mögött
sötét, ásító gödör
a zaj azt mondta:
az ember anyag;
egy szám, egy test,
amit el lehet mozdítani
s jött a sár,
a tarkólövés –
a valóság, ahogy
csontig vetkőztet
de volt, aki a zajban
nem a zajt írta –
ceruzát vitt magával
a semmibe,
mint mécsest,
mit nem olt el a sötét
a testével védte
azt, ami nehezebb,
mint a test –
a szót, ami vérzik,
ami sót hagy a papíron
a zaj elült,
s a homlokzat
porrá omlott,
a test már
csak föld volt,
de a zsebében
ott maradt a szó –
egy halk, makacs fény,
ami átszivárog a földön,
mint hajnal a sebből,
s csendet formál beszéddé
2025. november 9.
