törmelékek lerakatai
2025.11.20
nincs bányád,
nem ereszkedsz le
önmagad mélyébe,
ahol a kő porrá válik
a test súlya alatt,
a kezed tiszta marad –
nem hordja magán
a feltört rétegek sóját,
a valódi munka
szabálytalan hegeit
a felszínen jársz,
ahol a múlt és jelen omladékai
a szélirány szerint
rendezik át magukat,
azt gyűjtöd be,
amit a mások rengése
kihordott magából,
neked minden idegen törmelék
formát ígér
a szavakat is így emeled fel:
elhagyott darabok,
válladhoz támasztott
néma maradványok –
egy filozófia kényelmes karosszéke,
egy költészet gerince,
egy tört üveg,
amin át valaha jövőt néztek
ezekből rakod fel a falaidat,
azt hiszed, menedéket építesz,
pedig csak árnyékot terelsz össze
a saját hiányod köré
a falad anyaga
különböző korok és helyek
eltérő égése,
a kötőanyag csupán
a zuhanás iránya,
nincs közös hő bennük,
csak a gravitáció tartja össze
az egész instabil kalyibát
azt hiszed,
hogy ez világlátás
és ettől leszel
külön jel –
de ha kiszedném belőle
mindazt, amit a szétszórt világ
rád szórt,
nem maradna más,
csak egy keskeny rés
a huzat számára
nem vagy épület –
csak mások
törmelékeinek
lerakata
(2025)
