új bélyeg
2025.10.30
a huszadik századnak
megvoltak a maga
nagy szavai –
az új boszorkány,
eleinte segített –
aztán a piac
jöttek a fény papjai,
így a fájdalom lassan
a szó felfúvódott –
már nem tény,
az exem lett az,
vigyázz, mert
könnyebb így
és a végén
amikor a
és a fájdalom
zászlók, eszmék,
kőbe vésett parancsok
a huszonegyedik
egy másikat talált
mint a kés éle:
"nárcisztikus"
az új boszorkány,
a modern tűzhely szava
eleinte segített –
nevet adott a
csendes rombolásnak,
az addig
láthatatlan sebnek
aztán a piac
megérezte a szagát
a fájdalomnak,
az algoritmus felkapta,
mint vért a vízben,
jöttek a fény papjai,
hangjuk sima volt,
mint a képernyő üvege,
nem érintettek –
"világosságra leltek"
így a fájdalom lassan
átalakult tartalommá,
a gyógyítás pózává,
egy új, ragyogó,
haszonfényű sebbé
a szó felfúvódott –
és kiürült
már nem tény,
nem diagnózis —
csak fegyver,
amit mindenki
megtanult használni;
az exem lett az,
aki elment,
a főnök,
aki rám szólt –
kő, amit
bárkire rádobhatok
vigyázz, mert
holnap talán
te leszel az
könnyebb így
szörnyet építeni,
mint megnézni saját
repedéseinket
a falban
és a végén
a legcsendesebb
árulás:
amikor a
valódi áldozat
szava
– a nehéz,
őszinte szó –
eltűnik a zajban
és a fájdalom
már csak egy bélyeg
a piacon
(2025)
