Villanelle a fanyar almafáról
2025.11.16
Vérben virágzik fanyar almafám,
ágain a múlt ringat egy régi emléket.
Termése keserűbb, mint maga az élet.
Gyökere mélyre nyúl, szívemig ér talán,
s minden évben feltár egy elásott emléket.
Vérben virágzik fanyar almafám.
Fényét a nap hűvösen szórja rám,
nem ad enyhet, nem ad édes emléket.
Termése keserűbb, mint maga az élet.
Gyermekeim játszanak alatta bátran, szánván
időt a jelennek — nem látják az emléket.
Vérben virágzik fanyar almafám.
Kivágnám, de erőm elszállna némán;
törzsébe vésett minden sebzett emléket.
Termése keserűbb, mint maga az élet.
Így állok alatta, sorsom partján, árván,
ízlelve a végső, keserű emléket.
Vérben virágzik fanyar almafám,
termése keserűbb, mint maga az élet.
(2025)
