kávé
a kerámia még égeti a tenyeret, a forróság átüt a mázon — ez a tűz csak kölcsönbe van, a bőröd mohón issza be a meleget
a gőz ritkuló oszlopban száll fel a lámpa felé, a pára táncol a fényben — a szoba lassan visszakéri, ami az övé, a levegő magába olvasztja a különbséget
a konyhapulton egy ottfelejtett kanálon...









