Üvegtemplom

(2025)

reggeli kávé,csenda képernyő kék fénye – új újságunk
és hirtelen, figyelmeztetés nélkülcsapdát állíta múlt:
egy feledett arc,egy barát, ki már csak képen él –pixel-kísértet mosolyog rádegy áthatolhatatlan üveg mögül
nem az elméd hívta,hanemaz arctalan levéltáros –az algoritmus,ki régi életeidet osztogatja,mint lapokat egy végtelen játszmában

egykor a pillanatokfiókokban haltak meg –lassan sárgultak meg,mint a fényképek
most lejárati dátumuk van:huszonnégy óra –kicsi, digitális isten,stopperrel a kézben
nézem, ahogy történetekcsorognak el az idő résein át:egy csésze kávé, egy naplemente,egy nevetés –kicsi, néma sikolyok,melyek azt suttogják: „léteztem”
hullámok, melyeka képernyő partján...

van egy szomjúság,mit nem olt el víz,egy éhség,mit nem csillapít kenyér
nemrég született –a kék fény alatt,egy képernyőé,mely mindent ígérés semmit sem ad
felkínálsz egy képet,egy darabot magadból,és vársz
tenyered izzada hideg üvegen,minden percben ellenőrzöd –
a képernyő,a néma díler,figyel téged
aztán megjön –...

fényképet emelnek,mint áldozatota vak istennek –az arc ragyog,a bor villan a kristályban,a nap szétfolyik a horizonton
a pillanat üvegből van,súlytalan, áttetsző,de minden szem rátapad,mint rovar a mézre
és elkezdődik az ének –áldások a semmibe,könnyű szavak,mint hamu a szélben
a dicséret körbeér,visszhang a visszhangban,tükör a tükörben –...

teremtettünkegy piacota felszínnek
egy bazárt, ahol az ár:ahogyan a fénya bőrre esik
a tekintet, mint szkenneregy pillanat alattméri a geometriát –nem a súlytnem a hegetnem a csontot
csak a homlokzatota friss festéketa látszatot,nem a létezést
és mind polcra tett termék lettünk,polírozott felület,várva az érintést,...

a régi isteneknekarcuk volt,haragjuk, szeretetük,féltékenységük
beszélhettél hozzájuk,még ha nem is válaszoltak.templomaik kőből voltak,és az áldozatnak súlya volt
ennek az új istenneknincs arca,nincs neve,csupán egy mechanizmus
temploma az üvega tenyerünkben,és nem imát kér —reakciót
egy vak szívverés a hálózatban,egy gép, amely nem tudja,mit éleszt,...

a huszadik századnakmegvoltak a maga nagy szavai –zászlók, eszmék,kőbe vésett parancsok
a huszonegyedikegy másikat talált
fényeset, hideget,mint a kés éle:"nárcisztikus"
az új boszorkány,a modern tűzhely szava
eleinte segített –nevet adott acsendes rombolásnak,az addigláthatatlan sebnek
aztán a piacmegérezte a szagáta fájdalomnak,az algoritmus felkapta,...