magammal hoztam
a város zaját –fémcsikorgást, idegen hangokat,a névtelen teherkéntbőröm alá tapadtelektromos zúgást
itt a víz lassan mozog,mint egy gondolat,amely nem siet a végére érni,kimossa szememből az aszfalt emlékét,a levelek susogása marad
az egyetlen válasz
ez a csend nem üresség –sűrű, szinte érinthetőtele víz és föld lüktetésével,egy...
én mély víz vagyokcsak jól úszóknaksekély, homokos partokonsohasem jártam
ők homokba rajzolt,múló jelek,üres kagylóhéjak között –én kőbe vésett ősi titok vagyok
bennem elsüllyedt imák,rozsdás páncélok,korall-fedte eskük,régvolt parancsszavak
mélyemben ősi,bölcs katedrálisok,de felszínemre csontotvet a gyász-patak
felszínem csendes,tükröm rideg talánde...
veszel egy kis csendet,egy csepp vért,összegyúrod egy szóval,amit az utcán találtál
alkotsz valamit,kicsit és törékenyt –egy papírhajótegy ismeretlen óceánra
vízre bocsátod,és nézed, ahogy távolodik –egy fehér pont,mely a hullámokkal küzd
az egyetlen rakományt viszi,amid valaha volt:a szíved lenyomatát
és aztán semmi –a zaj megszűnik,a hangok, az...