az éjszaka öreg volt,kőből való megszokás,a dombok csendje –az egyetlen igazi otthonunk
az időt csillagokkal mértük,és az állatok hideg lélegzetével
aztán a fény...
nem olyan, mint a nap –idegen, éles fény,mely kettévágta az eget
és a hang –egy zaj, nem zene,egy parancs egy nyelven,amit nem ismertünk
"Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál? Keljenek föl, segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak!" (Jer 2,28a)
és most,hogy az éjszakarád száradt, mint a kiöntött olaj,és a csend a szobábansűrű, mint a friss beton,
hol vannak a bálványaid?
hívd a Pénzedet,azt a digitális istenta virtuális hegyen,aki ígérte, hogy megvált!nézd, a...
nem vagy jelen –mert te vagya mindenkor várt
jelenlétedaz út maga –nem a megérkezés
sosem érkezel meg –hogy sohameg ne szűnjérkezni
miként a hajnal –örökké útona keleti kapun át
(Apokrif zsoltár)
(2025)
egy pohár egetadtak nekem,megittam —bennem megnyíltaz egek kapuja
egy darab szenet adtak nekem,megettem –tűz lettem, miként a próféták szája
egy tövistadtak nekem,szívembe tűztem —ott vérré lőnaz ítélet szava
és hordozom,és nem múlik elmindörökké
(Apokrif zsoltár)
(2025)
fényről beszéltek egy zárt szobában;történetről, amely megváltoztatta belsejüket
szavaik lángoltak – de ez a tűz engem nem égetett;visszhangja volt egy ünnepnek, ahová nem hívtak meg
én kint voltam, a logika hideg barlangjában,ahol a hiánynak súlya volt, mint a sziklának
ők osztoztak kenyéren és csodán;nekem maradt a száraz jelentés
nem a hit volt az, ...
az egyik kezedbena könyvet tartod —minden törvény, minden ígéretbőrbe kötve,az üdvösség építménye,pontosan kimérve,sorokra metszve az örökkévaló szándék
egy világ,amit egykor olvasni próbáltam
és a tekinteted —minden betűt semmivé tesz
nem a könyvet olvassa –engem olvas
látja a lapokat,amiket kitéptem,a szavakat,amiket elfelejtettem,a fáradtságota...
kerestem Őt a szavakban, a nevekben, melyeket adtak neki:Fény, Szeretet, Kezdet,de minden szó kőemlékmű volt –hideg, befejezett, magányos
kiáltottam a szavakat,metsző hangjegyeket, lélegzet nélkül köztük,kalapácsokat, melyek fémre csapnak
minél többet olvastam,annál inkább elillant a jelentés,a betűk maradtak – a kalitka,a madár már elrepült
mégis...
nem csillagokathódítottam,csak egy sebet próbáltam elrejteni
életem sötét erőddé keményedett köré –fémből, félelemből, dühből
falakat emeltem,hogy ne halljam múltam sikolyát,tornyokat,hogy ne lássam a fiút, aki voltam
de a fiúbenned jött –nem ellenségként,hanem mint a mustafari láva,amely megolvasztminden követ
nem akartál győzni,csak maradtál,és...