a depó mélyén sápadt fény remeg,s azt mondják gyógyítanak,de csak raktárosok ők,akik a lelket ládákba pakolják,a futószalag zúgása tompa ítélet
és körbejár a pecsét:„hibás”„áldozat"
nem kérdeznek,nem ásnak a múlt alá,csak a homlokodra nyomják a jelet,mint régi időkben az útonállókra a bélyeget:
"nárcisztikus""mérgező""pszichopata"
és körbejár a pecsét:...
valakia sötétben tapogatózvamegtalál egy szót,amely éles, mint a jégcsap éle,pontos, mint a sebész első vágása,egy tiszta hanga város zajában
másnapa visszhang-tolvajokmár a zsebükben hordják,előveszik a kávézóban,fényesítik a meetingeken,villogtatják kommentekben,mint egy lopott kitüntetést
szájukra veszik,de a szó idegenül áll benne,mint egy...
a szöveg vádirat a tükrök ellen,fekete betűkkel írod le,hogyan marja szét a felszína belső rendet,óvsz az önimádattól,a kifelé élés olcsó mámorától
de a betűket nem hagyod árván,minden gondolat melléodacsempészed a saját arcod –lágy fény, simított kontúr,a megkomponált hitelesség
azt hiszed, ez illusztráció,pedig csak árukapcsolás,a bölcsesség a...
a képernyő hideg üveg,rajta a felület gondosan rendezett pixelek,egy arc, egy alak,amit a fény úgy simít,mint egy mozdulatlan csapdát
alatta megindul a mozgás,a vasreszelék megrezdül a mágnesre,névtelen szilánkokküzdenek a vonzásért,mindegyik reméli,hogy rátapadhat a ragyogás szélére
így hullanak egymásraa felvert fényhab-bókok;mind azt hiszi,hogy...
nincs bányád,nem ereszkedsz le önmagad mélyébe,ahol a kő porrá válika test súlya alatt,a kezed tiszta marad –nem hordja magána feltört rétegek sóját,a valódi munkaszabálytalan hegeit
a felszínen jársz,ahol a múlt és jelen omladékaia szélirány szerintrendezik át magukat,azt gyűjtöd be,amit a mások rengésekihordott magából,neked minden idegen törmelék...
ez már nem hazugság,nincs mit elfednie,ez a tiszta zaj –a semmi digitális görcse
ez az agytörzs pokla;értelem nélküli szavak,arcok, amik ránganak,hang nélküli sikolyok –
egy digitális dögkút,ahol a rothadást ünneplik
a vak istenelégedett;a szemétnek van a legerősebb szaga –a bárgyú vigyornak,a röhögésnek,az ürességnek
ez a tökéletes termék –...
manapság üvegre írnakverseket, könnyű szavakatgörgető hüvelykujjra tervezve,színes vattacukrot;egy pillanatnyi édesség — aztán a semmi
ezek nem versek –termékek
nem csendből születtek,hanem hogy kitöltsenek
egy négyzetet a képernyőn –két reklám között
jutalmuk ezernyi piros szív –könnyű, gyors, nem fáj
de a költészet nem arra kell,hogy ne fájjon,...
a tömeg parttalan fény,a zaj lassú víz alatti moraj,minden kirakat egy álom-ablak –álmon kívüli életeket vetít
egyedül az üveg hideg leheletében,egyedül a fények közti hézagban,egyedül a lüktetésben
arcok a képernyők kék ragyogásában,áttetsző testek,fény-árnyék között,mint elfeledett csillagképek
mozdulatlanul álloka fényfolyóban,a képmásom megtörik,...
az új bazárnem ruhákat árul –hanem a gyógyulást,kis négyszögekben
„tíz lépés a belső békéhez”„öt jel, hogy...”cukorkák egy személyes sebre
térképet ígérnek a labirintushoz,azt mondják, a sötétségetmeg lehet világítaniegy mondattal,egy videóval
hazudnak
a valódi munka csendes,és magányos,és soha nem fér belehatvan másodpercbe
ez a tökéletes piac –...
az új katedrális üvegből van,fénye nem vet árnyékot
a szónokok a fény alatt állnaknem hitről beszélnekhanem az „életről”,csomagolva, eladhatóan
a mondataik simák, mint a reklámok– „éld a pillanatot”„engedd el a múltat” –minden szó szappanbuborék,ami tükörként hull szét
és a tömeg issza őket,mert könnyebb megvenni egy választ,mint hordozni egy kérdést,...