nincs bányád,nem ereszkedsz le önmagad mélyébe,ahol a kő porrá válika test súlya alatt,a kezed tiszta marad –nem hordja magána feltört rétegek sóját,a valódi munkaszabálytalan hegeit
a felszínen jársz,ahol a múlt és jelen omladékaia szélirány szerintrendezik át magukat,azt gyűjtöd be,amit a mások rengésekihordott magából,neked minden idegen törmelék...
ez már nem hazugság,nincs mit elfednie,ez a tiszta zaj –a semmi digitális görcse
ez az agytörzs pokla;értelem nélküli szavak,arcok, amik ránganak,hang nélküli sikolyok –
egy digitális dögkút,ahol a rothadást ünneplik
a vak istenelégedett;a szemétnek van a legerősebb szaga –a bárgyú vigyornak,a röhögésnek,az ürességnek
ez a tökéletes termék –...
manapság üvegre írnakverseket, könnyű szavakatgörgető hüvelykujjra tervezve,színes vattacukrot;egy pillanatnyi édesség — aztán a semmi
ezek nem versek –termékek
nem csendből születtek,hanem hogy kitöltsenek
egy négyzetet a képernyőn –két reklám között
jutalmuk ezernyi piros szív –könnyű, gyors, nem fáj
de a költészet nem arra kell,hogy ne fájjon,...
a tömeg parttalan fény,a zaj lassú víz alatti moraj,minden kirakat egy álom-ablak –álmon kívüli életeket vetít
egyedül az üveg hideg leheletében,egyedül a fények közti hézagban,egyedül a lüktetésben
arcok a képernyők kék ragyogásában,áttetsző testek,fény-árnyék között,mint elfeledett csillagképek
mozdulatlanul álloka fényfolyóban,a képmásom megtörik,...
az új bazárnem ruhákat árul –hanem a gyógyulást,kis négyszögekben
„tíz lépés a belső békéhez”„öt jel, hogy...”cukorkák egy személyes sebre
térképet ígérnek a labirintushoz,azt mondják, a sötétségetmeg lehet világítaniegy mondattal,egy videóval
hazudnak
a valódi munka csendes,és magányos,és soha nem fér belehatvan másodpercbe
ez a tökéletes piac –...
az új katedrális üvegből van,fénye nem vet árnyékot
a szónokok a fény alatt állnaknem hitről beszélnekhanem az „életről”,csomagolva, eladhatóan
a mondataik simák, mint a reklámok– „éld a pillanatot”„engedd el a múltat” –minden szó szappanbuborék,ami tükörként hull szét
és a tömeg issza őket,mert könnyebb megvenni egy választ,mint hordozni egy kérdést,...
(2025)
reggeli kávé,csenda képernyő kék fénye – új újságunk
és hirtelen, figyelmeztetés nélkülcsapdát állíta múlt:
egy feledett arc,egy barát, ki már csak képen él –pixel-kísértet mosolyog rádegy áthatolhatatlan üveg mögül
nem az elméd hívta,hanemaz arctalan levéltáros –az algoritmus,ki régi életeidet osztogatja,mint lapokat egy végtelen játszmában
egykor a pillanatokfiókokban haltak meg –lassan sárgultak meg,mint a fényképek
most lejárati dátumuk van:huszonnégy óra –kicsi, digitális isten,stopperrel a kézben
nézem, ahogy történetekcsorognak el az idő résein át:egy csésze kávé, egy naplemente,egy nevetés –kicsi, néma sikolyok,melyek azt suttogják: „léteztem”
hullámok, melyeka képernyő partján...
van egy szomjúság,mit nem olt el víz,egy éhség,mit nem csillapít kenyér
nemrég született –a kék fény alatt,egy képernyőé,mely mindent ígérés semmit sem ad
felkínálsz egy képet,egy darabot magadból,és vársz
tenyered izzada hideg üvegen,minden percben ellenőrzöd –
a képernyő,a néma díler,figyel téged
aztán megjön –...