Pilinszky János emlékezete
azt hittük, törékeny,hogy a kabátja túl nagy rá,hogy a teste csak véletlen hibaa semmi szélén,hogy a cigaretta a kezébenaz egyetlen kapaszkodó
tévedtünk –ő volt az egyetlenteherbíró elem
nem épített díszletet,nem húzott vakolatot a repedésekre;csak a vázat mutatta fel,a rozsdás vasbeton-hálót,ami a világ...
itt nincsenek homlokzatok,nincs zaj, ami elfedné a szerkezetet,csak a dombok,a föld öreg csontjai,ahogy tartják az eget
a fény hideg,a hold egy vágás a sötéten,a csillagok szegekegy végtelen falon
és az a másik, idegen fény –egy seb, egy folt,egy másik világközömbös kézjegye
a folyó nem siet,nem énekel – ...
a termőréteg vékony volt,az a puha, sötét föld,amibe a reményeket ültettem,mint színes, idegen növényeket
ez esők lassan elhordták,észre sem vettem,mikor mosódott le a felszínrőlaz utolsó marék humusz is,a gyökerek a levegőben lógnak,majd elszáradnak a szélben
már csak az alapkőzet látszik,a puszta, szürke mészkő –nincs rajta repedés,amiben...