ez nem barátság volt,annál szűkebb és keményebb –együtt tartott minket a monotonitás,mint ideiglenes varrategy testen, amely nem gyógyul,csak működik
egymás mellett voltunk,a katéterek végtelen, áttetsző kígyójacsúszott az ujjaink közt,hideg, engedelmes anyag,amelynek mi adtuk mega végső formát –mi csiszoltuk ki a végeket,hogy fájdalom nélkül...
nem építek fényes homlokzatot
a fény steril,a gépek zaja valóság,a nyolc óra egy lassú forgás a csavar körülminden nap
de a zajban egy másik réteg —egy biccentés a sor mellett,egy tekintet a kantinban,ami ismeri ugyanazt a forgást,egy kézami ugyanabban a ritmusban mozog
ez nem a piac nagy szava,nem „barátság”...
visszatértema szűrt levegő hangjához,a semmi szagához,mely égeti az orrlyukakat
újra felvettem a köpenyt –második, üres bőrta test emlékszik a mozdulatokraa kéz megtalálja a gombota szem a képernyőtminden ugyanazcsak én vagyok idegena helyen, ahol a hiányomnaknem volt súlyas most újra én vagyoka hiányzó alkatrész
*
ez nem műszak –ez sűrű idő
mintha a levegőolvadt üveggel telt volna meg
a tube-ok kezembenmozdulatlanul lógnak
hallom a gép fáradt szuszogását —egy hang, mely évszázadot mérminden kattanás között
Az óra a falon ellenség,aki csak tettet,a nagymutató beleragada perc iszapjába
és vársz
nem valamire,csak a következő ...
körülöttema szünettúlmelegedett láza
csörömpölő tálcák,szétmálló mondatok,életek szilánkjai,melyek lepattannak rólam
a kantin zaja –egyen-ruha, izzadt levegő
egy vezeték a fülekbe,egy érintés a képernyőn –és a világ elhallgat
a többiek mozgása –üveg mögötti koreográfia
a zene nem dal,hanem építmény,egy szoba,csak nekem
fénnyel vakoltfalai hangból vannak,...
tizennégy óra,a gép lüktet,mint egy elnémított dob
a világfehér falak visszhangja,az olvadó és hülőműanyaglassú folyója
naponta több ezerszerugyanaz a csúcs –egy holdfényaz üveg peremén
névtelen,árnyék nélkülitárgya gyártósorcsöndjében
de néhaaz elmém kimozdul
ez a darabvéna lesz a sötétben,lélegzet útjaegy megtört ...